A versekbe öltözött vágy
a szavak rongyait letépte.
Némán áll előtted – s kitárva.
Meztelen láng
lobog hozzád és érted.
Mintha egy meggyúlt erdő
égne.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: vágy
-
Makay Ida: Meztelen láng
-
Reményik Sándor: Gyopár
Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.
Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Épp a Korongyos tetejére.Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajon hol nyugszik meg?Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.Forrás: Lélektől lélekig
-
Samarjay Károly: Bort tölts, babám
Bort tölts, babám, beteg vagyok, jaj nekem!
Meg nem fér többé bőriben a szívem,
Elaltatja talán a bor bajomat,
Rég nem ittam, hadd igyam le magamat.
De ne tölts, mert a részegség majd megöl,
Úgyis részeg vagyok kökény-szemedtől,
Részeg vagyok piros arcod lángjától,
Részeg vagyok, mit sem tudok magamról.Forrás: www.eternus.hu / Samarjay Károly: Bort tölts, babám
-
Hajnal Anna: Te, ki az éjben énekelsz
I.
Eső esik s künn nőnek füveid,
te legjobb, akié vagyok
hullasd rám égi cseppjeid,
szomjas füved vagyok…
füved, fád, boldog állatod,
növesztesz, itatsz, csókjaid
átjárják zsenge tagjaim
hajlásait.Széppé fürösztött örömed,
ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
vágyaid hadd formáljanak,
formák mestere vagy.Lehelletedben leng hajam,
s öröm reszketteti szivem,
te szerető, szerettető,
vedd el szivem…Te ki az éjben énekelsz,
a cseppek csöpp fülemilék,
szivem szólalt meg? vagy szived
énekli szét
szerelmünk, amely édesebb
jázminoknál s illatosabb,
kedvesebb hangú nálad nincs,
ének mestere vagy.II.
Fogadj el, hadd legyek tied
mint erdőn tiszta szarvasok,
akiket táplál, rejteget
füvekkel, fákkal vadonod,
kiknek léptében táncod lejt
és könnyűséged száll, szökell,
s gőzölgő boldog orrukon
szabadságod lehell…Szabadság, illat szivemen!
erdőt idéző tág lehek,
éjjel és ázott lomb szaga,
esők, szelek és fellegek;
értetek fájó szerelem
álmomban is sír, felriad,
mint messze, hegyről zuhanó,
testvérnek felelő patak.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Szabó Lőrinc: Két lány térdtől bokáig
Négy gyönyörű láb
libbent autóba.
Két lány. Legalább
tudnám, ki volt!
Nem érdekel már
az utca, semmi,
csak menni kéne,
utána menni
négy villanásnak,
gyalázatos szép
csalogatásnak,
valami könnyű,
gazdag örömnek,
annak, ami ott
libbent autóba
és tudja isten,
hol jár azóta!Négy gyönyörű láb
libbent autóba.
Többet nem láttam.
Két nő. Ki volt?
Rohan az utca
föl és alá;
jöttek és szöktek;
honnan? hová?
Nyugodtak, szépek,
piszok az élet,
hej, hogy örülne
dühöm nekik!
Két nő: melyik szebb?
Kéne: melyik?
Négy lábat láttam,
azt se sokáig,
két gyönyörű lányt
térdtől bokáig.Nem érdekel már
az utca, semmi,
csak menni kéne,
utánuk menni,
örülni nékik
térdtől bokáig,
s tovább, sokáig,
örülni újra
valami jónak,
ami gyerekké
ringat-altat:
keresni bennük
a nyugalmat,
katona lelkem
tűnt vendégét,
érdes életem
ellentétét.Mondd, igazán bűn,
hogy e két lányban
valami újat
úgy megkívántam,
valami könnyűt
és idegent?
Ha bűn, legyen bűn:
bűn akkor a jaj
s gazember mind a
szegény s fiatal.
Négy gyönyörű láb
libbent autóba,
és tudja isten
hol jár azóta;
valami itt volt
és elhagyott, –
be fáj, hogy egyszer
meghalok.Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia
-
Vlagyimir Viszockij: Lírai dal
Itt reszketve lehajlik a fenyőág,
Itt félőn csicsereg a madár,
Lakhelyed bűvös erdő, vadon világ,
Melynek foglya vagy régóta már.Fonnyadhat a szárító szélben a vadmeggy,
S hullhat tőlem orgona virága,
Magammal viszlek, bármi legyen is, mindegy,
Dallamoktól zengő palotába.Boszorkák ezer éves birodalma,
Mindentől rejtő ősi vadon,
Úgy hiszed, nincs szebb e helynél számodra,
Mely titkot őriz lépten-nyomon.Ha reggelenként szomjazik is az erdő,
Vagy a hold felhőkkel szembeszállna,
Akkor is elviszlek egy tengerre néző,
Napsugaras, fényes palotába.Mikor, mely napján, óráján az évnek,
Merészkedsz ki hozzám csendesen,
Hogy karjaimban vigyelek el téged,
Oda, ahol nem lel ránk senki sem?Elviszlek innen, ugye te is szeretnéd –
Csak nem volt hiába minden érted?
Ha meg ékes lakhelyünk már másokat véd,
Édeni lesz kis kunyhóm is véled.Forrás: Szeretem a verseket
-
Harcos Katalin: Ahogy átölelsz…
Lépted koppan… egyre közelebb…
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod.Ahogy átölelsz… mindez csak álom.
Az érintésedet sosem érzem.
Körülvesz titkos mesevilágom,
s hogy megtörténik, már nem remélem.Múlnak a napok, hetek, hónapok,
s nem adatik meg, hogy veled legyek…
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.Perzselő vágyak, szerelmes csókok…
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz… sosem csalódok…
illó boldogság ölel hajnalig. -
Erdélyi Gábor: Éjjel
Csak aludj
Én itt vagyok Veled!
őrzöm álmod, megfogom kezed
míg Te megszövöd sorsomat.Nyugodt vagy…
csak a takaró ölel át
befonva tested vonalát
lélegzeted könnyű fuvallat a gyenge fényben –Már nem félek.
Kimondhatatlan szavakkal kereslek
reggelente smaragd tükörbe nézek
(mikor kinyitod szemed!)Tökéletes vagy!
Mint régen látott tiszta álmaim
rádfeszülnek forró vágyaim
szivárvány tündérei.Még nem fekszem melléd…
nézlek megnyugodva.
Vágyakozom a tiszta mozdulatra
– alszol és átölel kezed! –Csak aludj!
Én itt vagyok Veled….
félem álmaid és keresem kezed
csak szeretlek Gyönyörűm.Forrás: Lélektől lélekig
-
P. Pálffy Julianna: Emlékké szépülnek a pillanatok
Emlékké szépülnek a pillanatok,
hiába fogytak el a percek,
nem lettek hónapok és évek,
mégis mi voltunk egymásnak lélegzet,
szomjat oltó nedű,
vad éhet csillapító étek.Balzsam voltál a szívemen, fényem,
visszaragyogtál rám, csillagom,
csak néha folyhatott titkon érted
könny az arcomon,
mert úgy szerettelek,
gyengéden féltve –
óvtalak magamban is –
s nem vártam semmit cserébe.Ha téged álmatlanná sújtott a bánat,
magányod metsző hidegét
sütötte felém
börtönbe zárt vágyad,
és te szikrázni hívtál,
lángoló örvényben,
mámortól édes édenben élni,
ahol megtanítottál engem –
vagy én tanítottalak téged, Kedves? –
csókdallamokkal szerelemzenélni…Forrás: Facebook
