Hogy vártalak hogy vártalak
a Gyere-vissza-híd alatt
de nem jöttél az este múlt
Feliciánnál lámpa gyúlt
Felicián se mondta meg
hogy most már hol keresselek
mert többé nem találtalak
a Gyere-vissza-híd alatt
Forrás: Irodalmi Lepkető
Címke: várakozás
-
Nemes Nagy Ágnes: Apollinaire-utánzat
-
Somlyó Zoltán: Két szív között
A szív forrong, lázad – de vár is…
Látod, hogy eljött ez a nyár is…
Hallod-e, hallod-e, kedves?Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt… Légy engedelmes…Forró a szél, hozzád nem enged. –
Köztünk a mély jázminlehellet…
Érzed-e, érzed-e, drága?Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába…Két szív suhan… S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni…
A száj ég, a szem szöge nedves…Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz…
Közeledünk… a csókhoz?… a sírhoz?…
Ki tudja, ki tudja, kedves…Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
-
Ady Endre: Ki várni tud
Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.Várni tud,
Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.Forrás: Szeretem a verseket
-
Weöres Sándor: Lied
Várlak a déli sugárban,
várlak az éji sötétben,
várlak a télben, a nyárban,
várlak a földön, az égen.Szél remeg át a határon,
fényei fogynak a nyárnak.
Ó, te örömteli álom,
holtomig én idevárlak.Forrás: Weöres Sándor versei
-
Simonyi Imre: Kopogtatás
Most már azt hiszem,
hogy mégiscsak a szél volt.Vagy talán
annyira szerettem volna, hogy legyen bár akárki,
— de ha már senki,
hát akkor legalább a szél?Ám úgy látszik,
hogy mégiscsak a szél lehetett,
senki más
— legfeljebb a gesztenye gallya
csapódhatott az ablakhoz.Mert ha te lettél volna,
akkor másodszor is kopogtatsz.— Vagy pedig egyszer sem.
Forrás: Lélektől lélekig
-
Simon István: Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt helyeken.
Kezemben szál cigarettám
ragyog és ég melegen,
elhamvad, s újra kinyílik,
mint éveken át a virágok.
A megbeszélt helyeken mindig
állok és várok.Tudom, hogy vár minden a földön:
rétek esőt, fényt a kalászok,
őzek a nyárt; sárga bőröndöm
álma a szép utazások;
a gyerek várja, hogy felnő,
a felnőtt a holnapokat,
öreg a sírt, nép a derengő
új századokat.Mégis – legyen példa akármi –
haragszom, hogyha te késel;
bosszant, hogy állni kell, várni,
s fogadkozom persze elégszer.
Így, harcban a zajjal, a csenddel,
szívemben mély zene zúg:
„Mire képes néha az ember,
hogy várni így tud.”Elhúznak a felhők; a percek
futnak csattos karomon.
De jössz – a sétány, hallom, mint perceg,
jössz a kavicsos sárga úton.
Tündér… már itt vagy, a vállam
érinti kezed szelíden,
s megtöltöd, mint fémet az áram,
egyszerre szívem.Pironkodsz, mentegetődzöl:
fodrász, szabó, közlekedés…
Most kellene teljes erőmből
szólni, hogy bánt az egész.
De oly szép vagy, s szép ez a reggel,
a város és benne az út,
hogy én csodálnám, ha lenne még ember,
ki ennyi szépért, jóért türelemmel
várni se tud.Forrás: Verspatika
-
Jogos István: Helyzetkép
A harmatcsepp, amit a párkányon
találtam: a múlt.
A horizonton tomboló vihar: a jövő.
Most épp a szelet várom.Forrás: —
-
Somlyó Zoltán: Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.
Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én…
Rendezgetek. És fütyörészek…Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod…
Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak –
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak…És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed…
…A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak. És… és fütyörészek.Forrás: magyar-versek.hu
-
Károlyi Amy: Várakozás
Nem tudok vizen járni
követ kenyérré változtatni
halakat megsokasítani
nem tudok holtat feltámasztani
ezért arra várok, ki
tud a vizen járni
tud követ kenyérré változtatni
megtöbbezteti a halakat
és felébreszti a halottakatForrás: Magyar Kurír
