Nincs mit mondanom –
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja –
már mögé nem láthatok.
Nincs mit mondanod –
nincs mit mondanom.
Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.
Ne értsd félre, ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.
Varázsod szét így töröm.
Válni kell.
A szív nem nézi, mit cipel,
csak éppen már nem bírja el…
Forrás: mek.oszk.hu
