Várnai Zseni: Ne irigyelj

Ne irigyelj púpos ember,
amiért egyenes vagyok,
A lelkemen olyan nagy púp van,
Hogy majd bele szakadok.

Te nem látod, de én érzem,
hogy ez a púp mily nehéz,
Bele van ám gyömöszölve
egy mázsányi szenvedés.

Te vak ember ne haragudj,
én se látok messzire,
Bukdácsolok, botorkálok,
s nem haladok semmire.

Fogadj engem testvérednek,
szegény néma, s hidd el nekem,
Én is csak dadogva szólok,
s nem érti meg senki sem.

Szeressetek engem bénák,
nyomorultak, szegények,
Ügyefogyott vagyok én is,
össze-vissza beszélek.

Képzelődöm, álmodozom,
mint az őrült, s azt hiszem
üvegből van, s összetörik,
Összetörik a szívem.

Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu