Szeretni ezt az életet,
az egyetlent, a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.
E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány,
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atomfelhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani, hogy égjen
ország és város, hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.
Még harcok dúlnak, lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét,
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról hallani:
Világ, teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom…
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét…
e felbolydult világon!
Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan elpereg,
egy perc csupán az élet…
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!
Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu
