fordította Babits Mihály
Az ágyban aludtam, hol máskor holdas éjben
te szoktad, szűzi lány, lezárni kék szemed:
s mely testedhez tapadt, az ittas gyolcsfehérben
izzó parázs gyanánt csavartam testemet.
Haraptam vánkosod… ajkad nyomát reméltem
harapni… óh kiért nem szánnám vesztemet!
S szemérmesen dugott térded ízét a térdem
a hűvös paplanon égve érezte meg.
És jött az álom, és – mit hallva is húzódnál –
megjelentél nekem, óh fehér Éva-lány,
(kit egy szó elpirít, egy csók megöl talán…)
De álmom több vala a szóknál és a csóknál…
Vad kéjben, tiszta szűz, így lettél az enyém,
míg szűzi ágyadon magam feküdtem én!
