Kristina Calu: Voltunk

Egyszer voltunk
Hol nem voltunk
Élet útján vándoroltunk

Egyik nap egyenesen
A másikon görbén
Hol fejünk lehajtva
Hol felemelve büszkén

Kézen fogva, szerelemben
Háborúban, kételkedve
Örömtelin, kacagva
Búsan, magunkra maradva

Megbántva és megbocsátva
Bírtuk egymást maradásra
Ketten, aztán sokasodva
Ránc költözött az arcunkra

Lassul a ritmus
Halványul a szem
Szürkül a koronánk
De még emlékszem

Hogy táncoltunk
És álmodtunk
Hogy ketten együtt
Itt voltunk