Halottas órám hogyha eljövend,
Hűlő szívemre fektetem kezem,
S míg körülöttem szürke, néma csend,
Szerelmeimről megemlékezem.
Míg a halál kegyetlen angyala
Csontos kezével lassan elcsitít,
Megáldom azt, ki hozzám jó vala,
És nem sajnálta tőlem csókjait.
Kezem hűlő szívemre fektetem,
S míg az utolsó rímet keresem –
Megáldom önt is, édes gyermekem,
Mert nem szeretett engem sohasem.
Ne jussak az eszébe sohasem,
Kit a halál örök homályba von,
Ki most itt fekszem némán, csendesen,
Egy el nem csókolt csókkal ajkamon.
