Kisasszony, úgy-e nem haragszik,
Ha megszorítom kis kezét?
Ha vétek is az illem ellen,
Az ön kacsója csodaszép!
És érti, úgy-e, mit jelent az,
Ha önhöz így fohászkodom:
Legyen a múzsám, szép kisasszony,
Csókoljon engem homlokon!
A régi múzsám hűtelen lett,
A régi múzsám kis Kató…
De egy leányrul írni mindig,
Kisasszony, úgy-e untató?
Hadd keljen új dal, más leányról
Rozoga, régi húrokon…
Legyen a múzsám, szép kisasszony,
Csókoljon engem homlokon!
Hogy mily hatása lesz e csóknak
Kisasszony, el se képzeli,
Ettől a szívem új reménnyel,
Dallal, gyönyörrel lesz teli.
És nem lesz immár unalomra
És csüggedésre még okom…
Legyen a múzsám, szép kisasszony,
Csókoljon engem homlokon!
Oh, jőjjön el piciny szobámba,
Majd az ölembe ültetem,
Segíteni majd így igyekszünk
A lírai költészeten.
Oh, könyörüljön egy törekvő,
Hóbortos, ifjú dalnokon:
Legyen a múzsám, szép kisasszony,
Csókoljon engem homlokon!
Kattints a címre a teljes vershez
