Egy szőke lányt ismertem egyszer,
Egy szőke kislányt, őz-szeműt.
Megittasult a gyöngyvirágtól,
S azt hordta mindig, mindenütt.
Május havában volt, s ilyenkor
Szerelmes az egész világ.
S ilyenkor nyílik kinn az erdőn
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág.
Szerettem én is a virágot,
Mindet szerettem egyaránt,
A gyöngyvirágot is szerettem,
De jobban azt a szőke lányt.
Ő egy virágba volt szerelmes,
Mely egy pohárka vízben állt…
És viszonozta hő szerelmét
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág.
Én nem tudom, miről beszéltek
Csillagsugáros éjjelen,
Míg én reménytelen magányban
Bolyongtam úton-útfelen.
Csak azt tudom, hogy így születnek
A legnagyobb tragédiák,
S hogy elsőrangú intrikus volt
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág.
Ma is, ha még a szőke lányra
S a gyöngyvirágra gondolok,
Eszembe jut, hogy ily vetélytárs
Nagyon veszélyes egy dolog.
Őrizze féltőn minden ember
Szerelmesének ablakát,
Hogy ne kerüljön soha abba
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág!
