Hiába küzdesz és igyekszel,
Meghalsz, barátom, te is egyszer,
Meghalsz te is, mint annyi sok más,
Kiről rosszat beszélni szoktál.
Mondják, e szörnyű elmúlásban
Többrendbeli vigasztalás van,
Valóságos vigalmi ünnep,
A földi gondok, hogy beszűnnek.
Kik életedben megtagadtak,
Most könnyet ontanak miattad,
Fogadd az elkésett malasztot,
Bár nincs belőle semmi hasznod.
Kiket szerettél, kik szerettek,
Kik szeretettel tönkretettek,
A szőke hölgyek és a barnák
Sírod nyugalmát nem zavarják.
A szőke hölgyek és a barnák
Sírod nyugalmát mért zavarnák?
Ki oly forrón csókolni tudtál,
Csókolni többé úgyse tudsz már.
Szerelmesen nem suttog ajkad,
Vasalt nadrág sincs már terajtad,
Magadra hagytak végre, végre,
Isten megáldja őket érte!
