Ha majd a gyászos elmúlásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa-koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kísértet,
Sötét síromból fölkelek,
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-egy virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpír szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
