Költő, ne légy szemérmes!
Az első sorba állj.
Ne várj, míg valaki kérdez.
Ordítsd ki, hogy mi fáj.
A szíved tedd tenyeredre
S akárhogy bánt a fagy,
Pőrére meztelenedj le,
Mutasd meg, hogy ki vagy.
Ne várj, míg valaki kérdez.
S torkodba fojtja a szót.
Azért se fogd be a szádat,
Üvöltsd, mint tíz Behemót.
Ne törődj a ronda tömeggel,
Ha mérge szívenharap,
Éjből fakad a reggel,
Homályból kel föl a nap.
Keményen állj, sose dőlj meg,
S bármily keserű a kehely,
Fenékig ürítsd ki, dögölj meg,
De holtig énekelj!
