(A „Gyöngyhalászok” – 2021 – című kötetből, Jóna Dáviddal közösen)
Megértük,
hogy nem égi manna,
hanem maga a bemocskolt levegőég
halálos permete hullik alá
tátogó reményeinkre.
Megértük,
hogy hivatalos
horgászengedéllyel is
lehet pecázni a zavarosban.
Megértük,
hogy legtöbbet az kaszál,
aki búzatáblák helyén
sáskákat legeltet.
Megértük,
hogy aki vermet másnak ás,
biztos lehet abban,
hogy ő maga
sosem esik bele.
Megértük,
hogy vizet se prédikál már,
aki bort iszik –
sajnálja azt is a szomjazóktól.
Megértük,
hogy az árvák könnyét
palackozva árusítják,
akik felszárítani lennének
hivatottak.
Megértük,
hogy a botok boldogabbik vége
a boldogtalanokat tanítja újra
a régi móresre.
És azt is megértük,
hogy fűbe-fába,
agyba-ágyba
sáros lábbal besurran az állam.
Szertenézek s nem lelem
honom a hazában.
🕊️
