Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme, – pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: – tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz – csak addig élek
benned, veled hiszem még harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem – s milliók sorsára mutat:
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva – csak tenéked magamat.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
