Ágh István: Védjük magunkat

Vállak között zúzolódik szerelmem:
egyszer a villamos elviszi örökre,
hajnalra, trombitaragyogásból
kihullok belőle összetörve,

alvatlan, torzonborz fejemet
lehorgasztom, elveszítem miatta,
a horkolások omlásán kívül,
arcom levélhullás simogatja,

őszi virradat, utcák, megüresedek,
megtelek az ő forgatagával,
gyűlölöm félszárnyú ágyamat,
deres fatörzsnek vetem a hátam,

a kujtorgó kutyák között
áthűlök, kifényesedik lélegzetem,
mint a fejfájás elmém hasogatja
ez a kiszolgáltatott szerelem,

leejtett pohárral törik össze,
segítségért nem kiabálhatok,
késsel kicsorbul, rádióval sivít,
csapok hideg vizével elcsorog,

mire oltalmas fedele megépül,
deres fatörzsnek vetem hátamat,
elhull gyerekkéz-forma levéllel,
bőrrel megkékül, szívvel megszak.

Forrás: Szívzuhogás