Ha ott lennék, ahogy most itt vagyok;
Egy más lakásban, nem a megszokott
Ajtók, falak és tárgyaim között,
Vagy másképpen szitál a téli köd
Az ablakon túl; – bárhogy is szeress,
A szerelemnek árulója lesz
Sok öntudatlan apró mozdulat,
Mert szűknek érzem majd a falakat,
Vagy túl tágasnak azt a nagy szobát,
Ahol fiaim nem csörtetnek át,
Vagy nem találnák ott az anyjukat,
És én se látnám ott az anyjukat, –
A hétköznap másképp mindennapos,
Az ünnep lenne másképpen habos,
Az indulás másként izgalmas és
Más biztonság a visszaérkezés, –
Reflexeim egyszerre ellened
Fordulnának; de vissza nem lehet
Csinálni már, – á hát némán ordítok,
Ahogy most innen Érted ordítok…
Forrás: Szívzuhogás
