Dsida Jenő: Vallomás

Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.

Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.

Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.

Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket.

S ha szólasz, mindegyik
puhán, révedezőn
ejtett igéd ezüst
virág lesz kék mezőn.

És sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap,
és arcod itt a hold,
és arcod itt a nap.

Forrás: magyar-versek.hu