Raffai Sarolta: Korai bölcsesség

Számban só, epe, sav és méz van,
éppen annyi, mint másokéban,
mindenkiében.

Semmi többet nem adhatok,
ha belegörbed is testem szíjas akarattal.
De már nem görbed.

Elmarasztal kegyetlenül az önítélet.
— Korán jött a te bölcsességed, asszony,
valaha mást akartál!
Kevesebb lettél önmagadnál.

Igaz, vagy sem?
Meglehet, így van.

Kifestőkönyves vágyaimban,
álmaimban, reményeimben hittem —
ó, megadatott hinnem.

Akkor ez volt szép.
Elbomoltam. Részekké —
minden otthonomban kicsinnyé, cseppekké esetten.

Felnőttekben és gyerekekben biztosan,
eltörölhetetlen vagyok jelen,
bár álmom is volt:
szédítő, tornyos — elfeledtem.

Forrás: —