Oscar Wilde: Szerenád

Fordító: Rácsai Róbert

Tisztán fúj a nyugati szél
az Égei tengeren át,
s a titkos márványlépcsőnél
gályám várakozik terád.
Nézd bíborszín vitorlámat,
szunnyad a várban az őrszem,
hagyd ott liliom-ágyadat,
gyere hozzám, gyere, Hölgyem!

Nem fog jönni, ismerem jól,
nem érdekli hű eskü sem,
kevés jót szólhatok arról,
ki ily tiszta s ily kegyetlen.
Nőknek a szív csupán játék,
bánják is a szív fájdalmát!
S én, a szívem szeretetét
mindhiába pazarlom rád!

Kormányos, a valót mondjad,
nézd, nem aranyhaj csillog ott?
Vagy csupán ragyogó harmat,
mely virágszálon lecsorgott?
Mit látsz arra, jó matrózom,
Hölgyem kezét, liliomot?
Vagy csak fényt a hajóorron,
talán az ezüst homokot?

Nem! Ez nem ragyogó harmat,
s nem is fodros ezüst homok;
ő az! Nézd az aranyhajat,
keze, mint a liliomok!
Gyerünk, irány Trója földje,
húzd jó matróz a lapátot,
élet s öröm királynője,
itt hagyjuk a Hellén partot!

Lassan sápad s kékül az ég,
egy órát pihen a csendben;
fedélzetre, jó legénység!
Gyere Hölgyem, messze innen!
Kormányos úr, irány Trója!
Húzd jó matróz az evezőt!
Ó, én szívem választottja,
mindörökre imádom őt!

Forrás: Magyar Bábel