Pusztán mert tiszta vagy s pusztán mert inni adsz
Ahogy nyíló kezünk szárnyat mozdulni enged
Mivel megosztod és összefogod magad
Ahogy összetapad s megvonaglik a száj
Ahogy ész-fogta nyelv neki-nekieredhet
Két kar kitárul és bezárul
Hol nappalt hol meg éjt hozva folyvást kigyújtva
A tüzet mely ezer szívet kötni melenget
Pusztán mert éppolyan hű vagy mint a teremtés
Erős mint érett gyümölcs, gyenge akár a hajnal
Tetézve évszakot be- s befedve az embert
Pusztán mert mint a jó-nedvű mező olyan vagy
Mely lényeg lényegével itatja talaját, mely
Vár vár ártatlanul dadogó lépteket
Mint a munka, mint a játék, mint számvetés, mely
Csontig hamis mint egy ajándék emberrablás
Pusztán mert egyenes, hajlékony vagy s türelmes
Pusztán mert beveted a fény búzaszemét
A föld simogató húsába éjszaka
Délben nem tudva, hogy érvényes-e az élet
Eggyel több napomat tártad ki: Nincs ma, Nincsen
Holnap. Megsemmisült a mindig és soha
S te megkockáztatod magad kárára élni
Jobban mint én, kit egy más nő s a semmi szült.
Forrás: Versek mindenkinek
