Ma álmomban fiatal voltam,
sötét hajamat kontyban hordtam,
kettéválasztva, úgy, mint régen,
tűnt ifjúságom idejében.
Közben tudtam, hogy csupán álom
visszavarázsolt ifjúságom,
tudtam, igen, de mégis, mintha
lengett volna időhinta
mából a múltba onnan vissza…
megvénülve, majd megifjulva…
megújulva.
Fiatal voltam, lázak gyötörtek,
gyermekeim, verseim jöttek,
oly sok áldás
szívta vérem,
hogy én csak bennük, értük éltem…
Mondják:
szép voltam barna hajjal,
de nem törődtem én magammal,
más gondom volt:
kenyér és versek…
és éveim egyre inkább vertek.
De ma, különös hajnali álmom
átköltötte az ifjúságom:
Boldog voltam,
mint soha ébren,
agyam filmezte régi képem,
de úgy, hogy árnyék nem is volt
rajtam,
s nem volt ezüstös szál
hajamban…
Nem volt bánatom, nem írtam verset,
nem éreztem, hogy üldöznek, vernek…
Csak éltem, éltem, mosolyogtam…
Ma álmomban fiatal voltam!
Forrás: Minden napra 1vers
