Reményik Sándor – Emlékezés karácsonytalan advent idejére

Későn és más lélekkel,
„Holnap” holnaputánján
Jutottam el szívedbe,
Ady városa, Várad.

Először ősz aranylott mindenütt,
Másodszor csattogott a csalogány,
S a hársfaillat áradt.

Egy őszi s egy tavaszi adventem volt
Falaid között, Várad.

Én nem kerestem benned semmi mást,
Csak enyhülést, csak gyógyulást.
A gyógyulást nem adtad.

Tán havasokat, tán tengereket
Mulasztottam miattad.

És mégse bánom, mégis sokat adtál:
Új hangulatot, új barátokat,
S valami rejtelmes nosztalgiát
Utánad, mely örökre megmarad.

Advent voltál az életemben, Várad,
Adventje új élet ígéretének –
S maradt mégis minden a réginek.

Advent voltál az életemben, Várad,
Advent, melynek nem jött karácsonya.
De mégis jó volt Messiásra várni, –
S édes az elmúlt advent illata.

Kolozsvár, 1925. szeptember

Forrás: Szeretem a verseket