Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
szélünk egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk. Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szent hittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk, ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma áthat,
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Forrás: Szeretem a verseket
r
