Hallgatag vagyok
Sokszor nem beszélek
Magamban vagyok
Lehet hogy ez vétek
Eltemetem magam
Falakat emelek
Kitörni sem akarok
Mert mindentől félek.
Félek a szavaktól
Félek a zajoktól
Félek a csendtől
Félek a rendtől
Félek az álmoktól
Félek az árnyaktól
Félek a Naptól
Félek a Holdtól
Félelmeim magamnak teremtem.
De ha elmegyek, megszűnnek az utak,
Csak csend van és néma kiszáradt kutak,
Mik már nem adnak vizet a szomjazónak.
Lélekkötél csüng alá a gerendáról
A hurok szorul, a szék felborul..
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
