Ne bántsátok a lombokat:
susogta George Sand a halál előtt.
Nem értették meg, én megértem őt.
Ne bántsátok a lombokat,
hadd nőjenek, viruljanak az égre,
hadd mosolyogjanak napban, esőben,
hadd ringassák a békés fészkeket,
küldjék magasba a rigók dalát.
Hadd boruljanak össze boldogan,
ha alattuk a szerelem tanyázik,
és hadd terítsenek álompalástot
az élettől elfáradt vándorokra.
Ne bántsátok a lombokat,
hadd játsszanak alattuk gyermekek,
akik az első lépést most teszik,
tipegve ismeretlen cél felé,
és hadd pihenjenek meg a halottak
zöld sátraik alatt a rögök ágyán,
ne bántsátok a lombokat, ti élők!
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
