Apja nem volt és nem volt anyja sem.
Fészek-oduban nem költötte ki
epedve búgó madárszerelem.
A legelső sirály
fehér villám a fekete vizen,
csak úgy támadt, magától, –
fészek helyett dühöngő tengerárból.
Az ős-tengeren dühöngött a szél,
a hullámok dörögve tornyosultak,
majd égbe szálltak, majd pokolba hulltak,
az ős-vizek veszett démonai
vihart arattak, mert szelet vetettek, –
csak lelke nem volt még a fergetegnek.
Teremtett hát lelket maga-magának.
Egy hullám jött a part sziklafalának,
hegy-magas, bús-fekete, iszonyú, –
hullám, milyet még nem látott a part
és nem kavart fel égiháború.
Rendült a szirt, amelyre fölcsapott,
a tajték szikrázott a szirt előtt, –
s a tajtéknak e percben szárnya nőtt!
Két hófehér szárny. Velük lebegett
a vihar lelke a vihar felett.
Forrás: Lélektől lélekig
