Ki tudja, hány perc, hány óra, hány nap az élet?
Őszintén remélem: mielőtt életem végére ér,
lesz még szerencsém ölelni, szeretni téged.
Eljössz-e egy nap szerelmemért?
Semmit nem várok,
csak remélek, s miként az óramutató az órán, mendegélek…
Ha már nem lesz holnap, én attól sem félek,
nem fáj a szív, ha nem dobog és nincs benne élet.
De ma még itt vagyok – és még élek,
szeretlek, míg a nap ragyog az égen…
Forrás: Lélektől lélekig
