Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
fojtsátok vissza lélegzetetek…
Nézzétek: fa vagyok,
reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
életen túl, innen a halálon
még tartja őket valami csoda…
Pedig elmúlt Halottak napja is,
mi most nem hull le, nem hull le soha,
ne szóljatok, és ne mozduljatok, –
egy pillantás, egy sóhajtás elég:
és lehullnak a legutolsó álmok,
és meghalnak az utolsó mesék.
Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
egy nesztelen lépést se tegyetek, –
mi most nem hull le, nem hull le soha,
hátha örökké tart ez a csoda,
hátha nem hullnak le a levelek…
Forrás: Lélektől lélekig
