Nem akarom gondolataim szavakba folyását
Nem akarom álmaim ébrenlétemmé válását
Nem akarom véres verítékkel megalázni magam
Nem akarom már megtenni a kiszabott utam
Hallom a csengettyűszót fenn a magasban
Hallom ahogyan zúgnak a habok a folyóban
Hallom álmomban a félelem kiáltását
Hallom a haldokló madarak szárnycsattogását
Látom a villámot fába csapódni
Látom a tegnapi pofonok nyomait lilulni
Látom mennyire lobog a tűz lángja
Látom hová vezet az út néma magánya
Érzem hideg szavaid lecsorogni arcomon
Érzem nem lehet többé innen elindulnom
Érzem mennyire sokat tévedtem
Érzem sokkal jobb sosem volt régen sem
Aztán ha mégis változik valami
Csupán az idő csúszik alólam ki
Egyensúlyom vesztve a mélybe zuhanok
Tudom egy új világba szorult a hurok
S mint lélekharang kong az üres terem
Hidd el szép lesz a mélyhűtött szerelem
Alszunk vagy száz évet s nem vénülünk
Ha minden elmúlik csak akkor ébredünk
Akkor majd szeretni fogsz mint Rómeó Júliát
Akkor majd szedsz nekem egy csokor orgonát
Akkor majd lehozod a csillagokat is nekem
Akkor majd akkor válik valóra az igaz szerelem
Forrás: Lélektől lélekig
