Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
… Miért csillag a barát? – És miért barát a csillag? …
– Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
– Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
– Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus?
– Mert nem kíván tőlem, és én sem kívánok tőle semmit? csak azt,
hogy legyen és így, ahogy van: és ő van, és én vagyok,
ez kettőnknek tökéletesen elég?
– Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell! De ha nem is lehet, barátom
iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek
rám ragyogása.
Forrás: Lélektől lélekig
