lehet, hogy ismerlek,
vagy talán…
biztosan ismerlek…
vagy talán csak ismerősnek tűnsz,
bizonyára,
hasonlítunk:
én rád vagy
te rám.
Most már ne csukd rám az ajtót,
most már én sem csukom rád
az ajtót,
betoppanhatsz,
betoppanhatok,
hogy megoszd velem a vacsorád,
hogy igyunk egy pohár bort is rá,
hogy ágyba bújjunk,
hogy szeressünk, szeressünk,
hogy legyünk mostantól párban,
egy elképzelt örök nyárban.
Most már ugye…
ugye minden rendben?
Ki tudja?
most már ne csukd rám az ajtót…
Forrás: Lélektől lélekig
