Gyulai Pál: Szeretlek!

Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El nem bírhatom már,
oly nehéz lett titkom;
s mint a néma gyermek,
amidőn megszólal,
megteltem csordultig
könnyel, fájdalommal.

Fájdalomnak könnye,
örömnek fájdalma,
szívem hő szerelme,
hűsége, bizalma,
lelkem minden kincse,
és egy egész élet,
utasítsd bár vissza,
örökre tiéd lett.

Forrás: Lélektől lélekig