Tengert lát a vándor, csudaszép a tenger,
belelép a vándor, hátralép a tenger.
Lép a vándor kettőt, százat, de hiába,
egy lépéssel mindig elkésik a lába.
Lép a vándor ezret, a tenger is annyit,
hol imént víz kéklett, sivatag aranylik.
Megy a vándor beljebb, nem tudja elérni,
megy a tenger feljebb, már alig felényi.
…Addig vándorolt a vándor, míg kifáradt
és a tenger addig hátrált, míg kiszáradt.
Forrás: Lélektől lélekig
