Amikor véresre törve térdemet
Négykézlábon kell tanulnom újra járni
Akkor élem át igazán kiegyenesedett létemet
Ha megtanultam végre megköszönve fájni.
Ha úgy fáj hogy Ő többé már nincs,
Hogy a könny is bentszorul,
S csak rázkodó öklendezés
minden lélegzetvétel,
S csak nedves párnád éli át velem kínomat
Akkor tudom igazán milyen érték átölelni
Kivel megoszthatom mindennapjaimat.
Mikor a tegnapról maradt emlékeken merengve
Fogadkozni a holnapra érzem a vágyat
Akkor kell csendben rádöbbennem arra,
Mit felejtettem el megköszönni a mának.
Forrás: Lélektől lélekig
