Ki tud legyőzni téged,
tündérlányát a télnek?
Te bűvösen ragyogsz,
de hűvösen rajongsz!
Megfagyasztottad lelked:
mindenütt dér dereng.
Megszakasztod a lelket:
ki belép, didereg.
Parancsolod: legyen jég
s mindent fagyasszon át,
s telerakod – legyen még
díszesebb – mint szobát
csecsebecsékkel,
s lehet, mindegyik szép
csiszolt és drága ékszer –
nekem mindegyik: jég.
Nem moccan ott a lég.
Virág
nincs
ott.
Mint tömör, sima jég
a parkett csillog.
Valahol: utcalárma –
Parázs nap tündököl fenn.
Itt –
zongora szén-szárnya
s jég-higany a tükörben.
Itt égő nap sosem vakít.
Itt lámpa fénye csöppen.
Csillár
álmos jégcsapjai
csüngenek csöndben.
De én mást akarok: lármát,
emberek zsivaját.
E szörnyű jég-szoba árnyát
nem bírom ki tovább.
Fáradt ez a lélek, fázik,
s csak gyötri önmagát.
Kincsekkel rakva rogyásig
és csupa pusztaság.
Képes Géza fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
