Bomlik a házak kontya
a sötétedés bontja
némán belekuszálja
hajuk az éjszakába
Engem is beleszőne
csillagos feketébe
de én anyámtól boldog
sugarakat hordok
Lépésem füttyöm szikra
csiholom bátorítva
a dermedt füveket fákat
Mintha már moccannának
Forrás: Kedvesch versek
