Hát ha rossz vagyok, szótlan, borús, hideg,
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A Világ minden fényét s melegét szórva adnám.
Kastélyokat, pálmákat, táncokat, ibolyákkal a téli Riviérát,
Vagy legalább egy egy dús összebújt boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat se tudok
Hazudni, se lopni, vergődő és fénytelen harcokon el kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye,
Öhögő senkik, balkörmű gazok szállnak mennybe.
S én lent vergődöm és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek,
De légy türelmes, jön ég ideje szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet
Váró révem, virágos menedékem,
Most álarc van rajtam zord és rideg, de letépem.
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz-ringatsz jó térdeiden mindhalálig.
Forrás: Lélektől lélekig
