Vadló ha száguld a szélben
hullámzón lobog sörénye
patája hangosan dobban
felszabadult nyerítése
Patak ha zúdul a hegyről
ki fékezhetné folyását
tükrében napkorong csillan
ki törné meg ragyogását
Szemednek fénye ha izzik
elhamvaszt minden sötétet
fáradó lelkemnek mindig
te nyújtasz jó menedéket
Örvénylő viharok dúlnak
hegyek közt, amerre járok
utak után nyugovást csak
ölelésedben találok
Karod óvó kosarában
enyhül bús szívem fájdalma
homlokom válladra hajtom
s hajtod homlokod vállamra
Forrás: Lélektől lélekig
