Jékely Zoltán: Évszakok

Tavasz
Szoknya forog; vagy ezer,
nagy, téres földszagú csűrben.
Minden lány a babám
lesz! Sosem áll meg a tánc.

Nyár
Szépmívű óratorony.
Körülötte rohannak a felhők.
Fényes dél van, örök!
Áll az arany mutató.

Ősz
Rozsdás-szürke mezőn
imbolygó vézna ökörnyál:
Kísértet-szeretőm!
Kapdos a szívem után.

Tél
Mennél lassabban
jár botra hajolva az ember,
annál gyorsabban
vágtat a délceg Idő!

1976

Forrás: Magyarul Bábelben