A tornác körül halomba kotorta
Az avart: magántörténeteit
Átrendezte, méltón a kontratáncra
Az új helyen, az új arcok miatt.
Csálé kalapban dalolt utcaszerte,
És örült, hogy itt a hóbort a rend.
Vesztes múltját közöttük elfeledte.
Átmulatták a vihart a hegyen.
Hasított fát, akár ők, télire,
De ha látta, ég már, üszkösödik,
Az otthonért sírt, s nem átkozta meg
A hazaút keserű csendjeit.
Fordította: Szabó T. Anna
Forrás: Lélektől lélekig