Csupasz, fiatal angyallal találkoztam
egy éles sziklaormon
birkózott éppen önmagával.
Válláról leszaggatta a tollakat
És a tollak szálltak
A szélben, mint a hó, mely a nedves időben
rögtön sárvízzé olvad.
Több éjszaka láttam a harcos angyalt,
egyszer az éji ösvényeket járta
szárnyatlanul és minden isteni
ismérv nélkül, szemében barna láng,
s a láng pörkölte a finom kezeket.
S hogy illatokban fürdő sóhajuk
ölelni akarta az alvadt homályban:
nem érezte csak szárnyuk hűs legét a
szárnyát régen elhajított angyal:
az ember.
Fordította: Jávorszky Béla
Forrás: Lélektől lélekig
