Krisztina Clau: Nem végtelen

Amíg bírja a kéz
Tenni kell
Amíg mozog a láb
Menni kell
Amíg dobog a szív
Élni kell

Mert ez nem lesz mindig így
Időnk nem végtelen
Oly törékenyek vagyunk
Egyetlen pillanat
S már a múlthoz tartozunk

Hát, míg lobban benned
Az életnek halovány szikrája
Gyújts belőle tüzet
Hatalmasat, hogy mindenki meglássa:
Még itt vagy, még lélegzel
Még nem múlt el belőled az életjel

Keresd azt a szikrát
Amíg megteheted
Ne hagyd, hogy a napok
Csak úgy leperegjenek
Annyi minden van, mit a végén bánunk
Ha feladod, ezzel a gondolattal kell tovább állnod

Forrás: Szeretem a verseket