https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Szabó Lőrinc: Torzonborz, fekete állat

    Torzonborz, fekete állat, iszonyú karokkal, iszonyú fekete medvekarokkal, fetrengtem a jajgató füvön s szaggattam a tölgyek menekülő gyökereit;
    aludtam, mint bányában a kő, aludtam, mint vasban a mágnes,
    aludtam, mint bennetek a rémület. Jobb volt, barátaim,

    jobb, igazán, jobb volt a testnek örűlni, testemnek örülni, ezer
    testemnek, medve-öntudattalan;
    már unom a lelket, a finom s ravasz észt, jobb volna kergetni messzire döngő szeleket a lusta mezőkön,

    és zengeni, mint a vizesés, és szállani, mint a golyó száll,
    meredek sziklák között zuhogni s száguldó harsonákkal a csöndből
    kitépni a láncravert visszhangokat… – óh, nyomorultak,
    tudnátok csak, mennyire megvetlek mind titeket!

    Megvetlek, én: igaz Ember, megvetlek, én: igaz Állat,
    torzonborz, fekete állat, ki éhes fogakkal, iszonyú, fekete medvekarokkal
    hempergek a porban, a fényben, s szeretem a földet, az isteni testet:
    millió villám csatázza értem s velem a Szent Csatát,
    millió mennydörgés ujjong szavaimból: Győzelem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: ELŐÉRZET

    ez egy olyan nap,
    amikor semmi sem sikerül,
    amikor gonoszakká válnak a tárgyak,
    amikor eltávolodnak a dolgok,
    amikor a szomszédaidat se érted,
    amikor a barátaid is zavarnak,
    amikor már a jó bor se ízlik,
    amikor mindenütt fölösleges vagy,
    amikor a legjobb volna bezárkózni
    egy félreeső, sötét szobába,
    és e rémséges órákat átaludni,
    amikor a fejed búbjáig elborít
    a nyugtalanság, s nem kímél,
    amikor hiába vársz a föloldásra,
    igen, ez egy olyan nap

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: A Caruso

    Mikor Pesten a Caruso,
    A szívnyúzó amoroso
    Énekelt,
    Lipótváros lánya, nője
    Mind szívgörcsöt kapott tőle,
    Rémeset.

    A férfiak persze szidták
    A pocakos tenoristát,
    Aki csak
    Azzal hat, hogy magas Céket
    Jól kibúgat, jól kibéget,
    Jól kiad.

    De fordul a sors kereke,
    Tenorista is bereked
    És befagy;
    Megszökött ma felesége, –
    Ó irgalom magas Céje
    El ne hagyj!

    Már ezután van reményem,
    Hogy nemcsak borbélylegényben
    Hisz a nő,
    S bár a műfajom csak líra,
    Akad nékem is egy igaz
    Szerető!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Aktuális strófák

    Múltkoriban a Barkóczy
    Nem akart fölállni,
    Azt mondotta a törvényre,
    Hogy az lári-fári.

    Mostan meg egy polgármester
    Nem akart fölállni,
    Hogy zengett a Gotterhalte:
    Császári-királyi!

    Mi is ezen sírnivaló,
    Könnyű kitalálni,
    Ez a magyar politika:
    Elállni, felállni!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Seneca: Az életről

    „Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik. Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád: Ó, ÉDES NAPSÜTÉS!…

    Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul
    A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,
    Megannyi drága serleg, színültig telt kehely,
    Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul –
    És részegít a látás, szeszéllyel kitalált
    Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,
    És csak iszom a fényt… szomjas, szegény szememhez
    Emelem az ömlő fény egyetlen italát…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Milan Kundera: A magányról

    „A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Perc

    Dalol a madársereg,
    Hogy az erdő zeng belé,
    Maszatos parasztgyerek
    Inal a folyó felé.

    A Nap is süt melegen,
    Tüzesíti a leget,
    Nem is látni az egen
    Pici keskeny felleget.

    A parasztgyerek hevül,
    A folyóparton ledül,
    Homokon gurul tovább,

    Kavicsot fog, jó lapost,
    A folyóba dobja most
    S fütyörészve áll odább.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benyó Judit: PETŐFI SÁNDOR

    Petőfi Sándor,
    már olyan régen akartam beszélni rólad,
    te már nem hallod,
    költészetednek mondom ezt a vallomást.
    Ilyen nagy lelket mint a tied,
    “Egész” világmindenség is szeret.
    Mi, költők páratlannak születtünk,
    az igazság sebzett gyerekei vagyunk,
    nem hazudhatunk szépeket.
    Mi a Halál Szeretői vagyunk,
    és nem félünk senkitől.
    Petőfi Sándor,
    szeretlek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sárhelyi Erika: Paso Doble

    Égővörös selyemként loboglak
    Körbe, inas nyakadba csókolva
    Mohó vágyam. Orrcimpád reszket, míg
    Felöklelsz, s eggyé válunk a táncban.

    Forrás: Lélektől lélekig