https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Idézet

    „Minden, ami igazán számít – a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke –, az elmén túli birodalomból származik.”

    Eckhart Tolle

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a szív és a lélek nincs egyetlen fotón sem rajta!”

    Ismeretlen szerző

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Előttem vannak még

    Előttem vannak – eljönnek bizonnyal –
    előttem vannak még a legnagyobbak
    Kívánságokkal halasztgatom őket
    kívánságaim nem érnek sokat
    én hiszek bennük mégis ostobán
    s egy-egy napért hálát adok nekik –
    Majd a személyes harcok majd azok
    melyekben hasztalan lesz a kiáltás
    a segítség-hívás (nem lesz segítség!)
    majd azok lesznek irgalmatlanok
    Fekszem hanyatt akkor fejemben
    mint olvadt jég kavarganak
    forognak állnak összevissza
    tarka-fekete emlék-gomolyok
    majd gyorsan egybedermednek megint
    megszületik egy kristálytiszta kép
    valahány érzékszervem mozgósítva
    Aztán széthull és másik áll helyére
    s ez ismétlődik mígnem egynemű
    feketeség borul rám mindörökre
    s ez az idő időtlen lesz ha végső
    hosszú lesz hogyha gyötrelmek telítik
    hosszú ha még csak néhány percnyi is

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Arszenyij Tarkovszkij: Fel-felriad az alvó

    Fel-felriad az alvó,
    A sötétbe fülel.
    A harmadik kakas szólt,
    A virradat közel.

    Felül a vén az ágyban,
    A vaságy nyikorog.
    Mint Pilátus korában,
    A föld is úgy forog.

    A szívébe miféle
    Bosszúság vájt fogat?
    Bánkódni, mondd, mivégre –
    Talán Péter miatt?

    És nékem e világon
    Ki volt a drága, szent?
    Kit tagadott meg álmom,
    Amíg az éj letelt?

    Rést a hajnali ködbe
    A kakas szava vág,
    Elröppen messzeföldre
    Völgyön, hegyormon át.

    Baka István fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Menekülök

    Hálóját a pók odahagyja,
    a falon fut tébolyodottan,
    egyszál legyecském menekülne,
    szárnya az ablakon megkoppan.

    Árnyam is úgy forog szobámban,
    miként ketrecében az állat,
    míg künn sürögnek és futkosnak,
    fecsegnek boldog, szabad árnyak.

    Ha hold busong az ablakon be,
    ha elfödik a varjufelhők,
    kapnék utána: lelkem az tán,
    magárahagyta a veszendőt…

    Mert a veszőnek nincsen társa,
    az elhullótól minden elvágy,
    utolsó kuckóm, menedékem:
    a drága értelem is elhágy.

    El vágyaim, szárnyas reményem
    s a testvérként vélük nőtt tervek:
    útra készülő fecskerajként
    immár fejem fölött kerengnek.

    Fut minden fut sorsom teréből.
    Betelt hát? Mindenek elmúlnak?
    Ülök, csak ülök mozdulatlan
    s fogaim egyenként kihullnak

    s karom lehull és porrá mállik
    végzetem vad forgószelében.
    Voltam, de már porként kerengek
    a pornak forgó tengerében.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Devecsery László: Dal Rodinnel, néked

    Két kéz, ha titkot rejteget,
    két kéz elringat engemet;
    két kéz között a szerelem,
    két kezed: kezem énnekem.

    Két kéz, ha titkot rejteget,
    két kéz elringat tégedet;
    két kéz között a szerelem,
    két kezem: kezed teneked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Mélyre ások

    Bábel
    újra-épülő, szörnyeteg
    tornya sötéten áll fel.

    Százan
    hordják a követ, vasat, márványt,
    gőgös, nagyzajú lázban.

    Görbe
    ásóval őszi udvaron
    jeleket írok körbe.

    Reszket
    az est a tölgyek sudarán,
    amikor ásni kezdek.

    Mások
    minél nagyobb tornyot emelnek,
    annál mélyebbre ások.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: A kis gomba dicsérete

    Az erdő szempilláin dús cseppek ezre ül.
    Egy kicsi gomba kandikál a nedves fű közül.

    Mellette zúgva tombol el havasok patakja,
    Nehéz sziklákat ostoroz türelmetlen haragja.
    Fenn bújdosó sötét szelek vad titkot trombitálnak
    A végtelenbe szökkenő imás fenyősudárnak.
    Villámmal vemhes fellegek, vén ördögflotta-gályák
    Az ég vizét kormánytalan, cél nélkül úszdogálják.
    Alattomos, búvó ködök lelesnek a tetőrül,
    Sziklán a sas fészkébe bú, a völgy kutyája szűköl.

    De itt a vén fenyő tövén a kicsi gomba áll,
    A fű közül a fára fel nevetve kandikál.
    Olyan picinyke, rózsaszín és puha és kerek:
    Barázdás férfi oldalán így néz a kisgyerek.

    Mohos gyökér közt megsimul páfrányos rejteken,
    Bizalmasan és csendesen és engedelmesen.
    Fenn végtelenbe zajlanak a szirti orgiák:
    Itt csend van, illat és meleg: egy kis, kerek világ.

    Meleg sugár hasítja szét a morgó felleget,
    S egy kandikáló gomba-szem az égre fölnevet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.

    Tatiosz

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Joszif Brodszkij: Odüsszeusz Télemakhosznak

    Télemakhoszom,
    　　　　　　　Trója ostroma
    már véget ért. Nem emlékszem, ki győzött.
    Talán a görögök, hisz ennyi hullát
    mi, görögök, hagyunk csak idegenben…
    És mégis, a hazafelé vivő út
    túl hosszú lett számomra, mintha csak
    Poszeidón, míg ott vesztegettük az
    időt, a távot megnyújtotta volna.
    Így hát nem is tudom, hová vetődtem,
    milyen vidék ez. Egy koszos sziget,
    viskók, bozótok, disznóröfögés,
    egy elvadult kert, valami királyné,
    fű és kövek… Kedves Télemakhosz,
    egyik sziget olyan, akár a másik,
    ha túl soká bolyongsz már, és agyad
    hullámszámlálgatástól kótyagos lett,
    a szennyes láthatártól könnyezik
    szemed, s a víz füled bedugaszolja.
    Nem emlékszem, hogy végződött az ostrom,
    és nem tudom már, hány éves lehetsz.
    Nőj nagyra, Télemakhoszom! Csupán
    az istenek tudják, találkozunk-e.
    Már nem vagy az a kisded, ki előtt
    igavonókat fékeztem meg egykoron.
    Ha Palamédész nem jön, együtt élnénk.
    De tán igaza volt, mert nélkülem
    az oidipuszi vágyak elkerültek,
    és álmaid se bűnösek, fiam.

    Baka István fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig