https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Szabó Lőrinc: A törvénytelen szép

    Ahogy repül az élet, évről évre,
    egyre kevésbé tudom, mi a szép,
    egyre kevésbé értem magamat,
    hogy régen csak bizonyos arcokat
    hittem annak, csak ilyen vagy olyan
    szemet, szájat; mintha nem is magam
    ítéltem volna, hanem más, aki
    értelmetlenül válogatta ki
    a vonzót s rútat, s megszegényített.

    Aztán elhagytam a törvényeket
    s most türelmesebb, gazdagabb vagyok:
    előre látom a pillanatot,
    mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet,
    a belső formát. Milliméterek
    összhangja szabta, ki tessék, ki nem?

    Ma sok egyéb is; és a szerelem,
    ahogy tanít idő s tapasztalat,
    egyre szebb lesz és titokzatosabb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó

    Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
    Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
    Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk.
    Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk… hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

    Jó lenne egyszer közel engedni a csodát…
    vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
    nem elvárva a mező zöldjét,
    a virágok színét, illatát,
    a szirmok bársonyát.

    Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak
    és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
    és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
    és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

    Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

    Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
    hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
    hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
    bújjunk az éjszaka csendjébe…
    végre kinyújtózva önmagunkban.

    Egyszer így lenne jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Devecsery László: Magnóliák

    Lorca-virágok: magnóliák,
    szerelem-léptek, titok-virág,
    tulipánkelyhek, medáliák.
    Testemre tűzöm, felkiáltok.
    Úsznak távol-égi világok,
    ölelnek karok és faágak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Leleszi Balázs Károly: Éjszakai szivárvány

    Mert mindig is sejtettem én, hogy ha telihold
    idején ujjamat felnyújtom a vízesés
    felé, ekkor mennydörgés közepette hirtelen
    felragyog az éjszakai szivárvány.

    Fények és vízcseppek
    becézgetések tűzijátékai
    íme, ez az én testem, dajkáld lüktetőn
    ágaskodó kábulat
    csillagszemcsék a szemek mécseseiben
    szilaj-ösztönös emelkedő zuhanás
    a száj, a vér, a levegő határfalai között
    a szív tiszta vágya fekete pecsétet leverő kő
    zene és költemény és kiváltság.

    Illatos-titkos édeni rejtelmeket ragyogtat
    az éjszakai szivárvány.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Székely János: Napszonett

    Teljes valómmal nyújtózom utánad,
    Mint zsenge fák, ha szomjazzák a fényt.
    És mint a párás földkorong, örökké
    Fényes felemet fordítom feléd.

    Szeretném mindig azt mutatni néked,
    Ami bennem a legtöbb, legnagyobb.
    Ha mindig szépnek, mindig jónak látnál,
    Szebbnek, mint mást, és jobbnak, mint vagyok.

    Szeretném olykor túlragyogni álmod,
    S érzem, tudom, hogy te is ezt kívánod:
    Ezért sütöd feléd eső felem.

    S csak hogyha önnön fényed is kilobban,
    Csak úgy tudod meg, ki voltam valóban,
    Milyen sötét és milyen fénytelen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gárdonyi Géza: Idézetek

    „A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ignotus: Akarom

    Azt akarom, hogy rám szorulj,
    Azt akarom, hogy sírj utánam,
    Azt akarom, ne menj tovább,
    Azt akarom, maradj meg nálam,
    Azt akarom, halkan nevess,
    Azt akarom, szavad elálljon,
    Azt akarom, szemmel keress,
    Azt akarom, a szíved fájjon,
    Azt akarom, add meg magad
    Kegyelemre vagy pusztulásra, –
    Azt akarom: engem szeress,
    Azt akarom, ne gondolj másra.

    Forrás: Lélektől lélekig

    I

  • Somlyó Zoltán: Kincseket hoztál

    Kincseket hoztál nékem, asszonyom,
    a drága aranytálak roskadoznak.
    Elfáradhattál. Ülj le és pihenj.
    Már este van. A fények oszladoznak.

    A kályha mellett megleled helyed,
    s egy korty italt a csillogó pohárba,
    s ha majd leszáll az éj, elalhatol,
    itt nem zavar meg külvilági lárma.

    Én majd kis lábad elé borulok,
    és megőrizlek, mint az éber dajka.
    S halkan dalolgatva majd feltűzöm
    a csillagokat éjsötét hajadba.

    … E csillagokat adom én neked
    a kincsekért, miket hoztál, cserébe.
    Hogy örökös fény ragyogjon reád,
    a férfihűség ritka éterébe!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fésűs Éva: Kívánság

    Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
    egy szívet adj nekem!
    Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
    lakozzék benne erős szeretet
    és imádkozni tudjon melegen.

    Nem kell lobogva égő gyötrelem,
    és tépő ösztönök,
    nem kellenek a cifra nyomorultak,
    kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
    de olthatatlan vágyuk füstölög.

    Nem kell megejtő, színes hangulat,
    vérkergető borok;
    tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
    hogy indulatnak játékul ne adjam,
    mi bennem szándékodból szent dolog.

    Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
    tapasztalt, sima kéz,
    nem kell, hogy csak a testemet szeressék, –
    a múló mámor mélye dúlt üresség,
    s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

    Vigyázz reám, ha forró pillanat
    oson be álnokul
    lelkembe, – mert én hófehérre vágyom,
    és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
    ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

    Ne legyen tűz és füst az életem,
    csak szentjánosbogár;
    de szabadíts meg az öncélú vágytól,
    mely hamis lidércfényként világol
    s a fáradt lélek békét nem talál.

    Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
    adj nekem egy szívet,
    ki tisztán szűrte át e földi lázat,
    kiben testvérek büszkeség, alázat,
    ki enyém volna, s énvelem Tied.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Moretti Gemma: Vigyáznak rád

    A napra bíztalak:
    forró szívében megmártva magad
    legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
    óvd amit szeretsz, és ne feledd
    ami jó és emberi, az mindig érthető.

    A holdat is megkérlelem,
    ha sötétbe süllyed a világ,
    legyen álomba mesélő dajka,
    égre festett, hajnalig fénylő virág.

    Rábízlak a csillagokra is:
    vigyázzák álomképed
    ha alszol, szőjenek szivárványt
    szíved fölé,
    s a reggel kék függönye mögé bújva
    lessék, köszöntsék ébredésed.

    Forrás: Lélektől lélekig