https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Bognár Barnabás: Akkor…

    …amikor szívhez szól a dal,
    de nem érzem, és elmúlik hamar,
    hirtelen a szép pillanat;

    s mikor nappal száll az álom
    fejemre, és nézem – de nem látom –
    a múltat, a jövőt, magamat.

    …amikor keresel engem
    az üres szobában és a csendben,
    megbújok gyorsan két kezem mögött;

    s mikor lopva körbe nézel
    és meg-megsimítasz puha kézzel,
    akkor én lassan, mélán előjövök.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Észrevettem

    Eddig nem tettem mást, mint
    észrevettem,
    és nem is kell mást, mint
    észrevennem;
    észrevétlen észrevenni mindent,
    ott fönt és itt lent.

    Észrevenni az újat és a régit,
    barátot, ellenséget, ha feléd int,
    a völgyet a magas hegyek között,
    egy hatalmas kezet fejed fölött;
    a számtalan tágas mezőt
    és rajtuk a virágszőnyeget,
    azon egyetlen virágot,
    s szárán az összes levelet;
    s a virág szirmán gyönyörű lepkét
    és a lepkén a színes pöttyöket,
    azokon azt a vakító fényt,
    és a fényben hirtelen jöttödet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Az élet szép

    Nyílnak és elhervadnak a virágok,
    épülnek és összedőlnek az álmok,
    elnémul a hang, miután kiáltok;
    zöldellnek a fák és lehullanak a levelek,
    felkerül a vakolat és majd lassan lepereg,
    s a múlt csak a jövőben jelenik majd megint meg;

    De az élet szép,
    mert nyílik a virág
    és épülnek az álmok
    és hangosan kiáltok
    és zöldellnek a fák
    és áll a ház
    és van jelen

    És az élet szép,
    míg fent az ég (s míg fent marad)
    és lent a Föld (s míg lent marad),
    s a kettő között élhetünk,
    és egyszer le-, s majd felmegyünk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Basho-hommage

    Virágom szirmán
    Vízcsepp: pillanat-gyémánt!
    Most gazdag vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Kimittud

    Van, ki gyorsan fut.
    Van, ki gyorsan olvas, ír.
    Én gyorsan érzek.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Fodor Ákos, emberi természet, önismeret, aforizma

  • Fodor Ákos: Kérelem

    rajtam úgy segíts:
    gondjaimból részt ne végy,
    csak tudd, hogy vannak

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Teller Ede: Idézet

    „Ne félj, van fejed, és van szíved. Ne félj. Én hiszek a fejemben, és hiszek a szívemben, és hiszem, hogy együtt tudnak működni.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Álomfejtés

    I.

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    az éjszaka sokat megenged
    ehetsz a tiltott gyümölcsből
    szerethet az, ki nem szerethet

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    lehullnak a fátylak
    talpig meztelen
    meglátod, aki nem láthat

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    az éjszaka mindenható
    átrepül határt, éveket
    léghajós vagy és léghajó

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    mindent lehet, mindent szabad
    akit megszólítasz, megjelen
    feltámasztod a holtakat

    II.

    Elalvás előtt
    mindig más alakban
    közelébb jő a tapasztalhatatlan
    zsibbasztóan
    a medve álma
    dermed egy
    fehérebb világba
    fészket rakunk az öntudatlanságon
    emléktelen dió héjában téli álom
    emléktelenség héjában téli álom
    menedék-hely az öntudatlanságon
    egy zsibbasztóan fehérebb világba
    át dermedünk akár a medve álma
    közelébb jő a tapasztalhatatlan
    elalvás előtt
    mindig más alakban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Illyés Gyula: Éjfél után

    Kirakom a kést, az órát, a vén
    naptárt, a sok súlyt, papirost;
    ülve magamban az ágy peremén
    nem bánom, nem fáj az se most,
    hogy nem vagy enyém, –
    hogy melléd nem én
    fekszem s tudom, hogy nincs is rá remény.

    Öregszem. Ez az öregség? Hanyatt
    nézem a hessenthetlen éjt,
    amely beszív majd és feloldja majd
    a szenvedést és szenvedélyt,
    lágy mosolyodat,
    mely napjaimat
    nyitotta-zárta, mint a hajnal s alkonyat.

    Sötét világ. A sírhoz szoktatom

    • elszoktatva tőled – magam?
      Már azt se szégyenlem, hogy sóhajom
      hangosan száll, oly magasan
      járok kapkodón,
      zihálva nagyon,
      mint vénen majd a rideg kaptatón.

    A lég voltál, a völgy, tavaszi szél?
    Hogy elmaradtál, lágy világ!
    Barackfa-illatod utánam ér,
    átfog, visszahúz, elbocsát,
    lassan, mint ki fél
    nézek hátra mély
    meredélyedbe, gyönyörű veszély.

    Az óra, hol mint alvó csiz piheg,
    hol mint… gyors lépteim után
    köveivel az ösvény megered,
    lefoly egy vad hegy oldalán –
    Hullok, fölkelek,
    némán így megyek
    mind messzebb, meleg,
    édes valóság, szép honod felett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Ez a föld…

    Koldus vagy és paraszt vagy: itt maradsz.
    E föld örökre altatón maraszt,
    E föld, amelyből nincsen egy rögöd,
    Csak gúny és vád, örökös örököd.

    Itt bújdokoltál hosszú éveken
    Nehéz robotban, messze végeken,
    Tanítva és tanulva éjt, napot,
    Megsüvegelve urat és papot.

    És álmodoztál Párizsról, a vak
    Végvári éjben, őszi ég alatt
    És Pestig sem jutottál el, szegény,
    Fáradt, kopott, dalos vándorlegény.

    Már itt maradsz e földön, föld alatt.
    Még könnyed és pár versed megmaradt,
    Ha sanda szem rád görbén néz talán,
    Megbékél pár szív a szíved dalán.

    Forrás: Szeretem a verseket