Nézz a Holdra:
olyan furcsa-szép,
mint ha félig képzeletből volna!
A Hold: tükör;
benne mind a kép,
amit csak képzelsz: fordítva tündököl!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott bizonytalan;
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
ott az a nehéz ami súlytalan,
de egy sóhajtásnak is súlya van!
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott bizonytalan;
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
Végre, végre te meg én:
siklunk-botlunk a Hold forró jegén!
A Hold tükör, a Hold titok,
amit sose láttál, itt láthatod;
ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
mert szíved sötétül és hajad ősz lesz!
Tükörbe nézni néha kell,
tükörben élni nem lehet:
ne törd, ne rejtsd pincébe el,
de mentsd ki belőle képedet!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott bizonytalan;
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
-Csak egy kicsit még! csak te meg én!
siklunk-botlunk a Hold forró jegén…
Forrás: Vavyan Fable: A hold forró jegén (idézi: Lélektől lélekig)
