https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • László Noémi: Mióta nem kapaszkodom

    Tizenhét napja számontartom azt,
    hogy nem történik semmi különös.
    Reggel megébredek, a nap besüt,
    virágot öntözök, és nem tudom,
    mi mire ösztönöz.

    Végzem a dolgom, számolok, és áltatom
    magam: holnaptól mindent felrúgok,
    de nem vagyok megrögzött lázadó,
    csak kissé nyugtalan,

    mert rég nem írok, rég nem olvasok,
    nyelem a port, a levegőt, szaladnak hetek, hónapok,
    felbukkan sok jó ismerős, sok apró fájdalom,
    a nyakszirtemre ül, hogy leutazzék majd a hátamon
    s ha elkerül,

    kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
    csak annyit fontos megemlítenem:
    rég nem kapaszkodom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Levelek Vékesné Korzáti Erzsébethez (110.)

    Budapest, [dátum nélkül] péntek este

    Bözsikém, nagyon sokat szenvedtem, biztosan maga is. Nem lehet ez így, nem szabad nekünk elszakadnunk. Sem így, sem másképp. Soha, kedves, sohasem. Mért nem jött utánam?! Úgy szerettem volna visszamenni, – azért siettem olyan nagyon. Kimondhatatlanul fájnak a tervei, tulajdonítsa ennek azt, hogy olyan heves voltam. Kedves kislányom, térjen észre, az istenért, és legyen mellettem régi legjobb szívével, szeretetével, barátságával.

    Le kell rázni mindent, ami idegen! Legyen erős! Én az utolsó pillanatig tartani akarom, megtartani, megvédeni. Segítsen nekem ebben! Holnap, szombaton, du. 4-től kezdve a svájciaknál leszek, jöjjön maga is oda, és akarjunk boldogok lenni egy kicsit. Ha levelemet késve kapná vagy nem érne rá, újra írni fogok. Kedvesem, – óh, tudja! – – –

    Lőrinc

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

    Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
    üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
    szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
    megannyi dús, tündöklő ékszerét.
    Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
    és elgurul, akár a brilliáns.
    A pompa ez, részvéttelen, derült,
    magába-forduló tökéletesség.
    Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
    aranykezükkel intenek nekem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lázár Ervin: Vacskamati virágja

    – Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
    – Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.
    – De igenis elvesszük!
    – Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
    Csodálkozva néztek rá.
    – Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
    – Döm.
    Megkérdezték hát a virágot.
    – Akarsz Vacskamatinál maradni?
    A virágnak szép virághangja volt.
    – Igen – mondta.
    – De hiszen nem öntözött!
    – Tudom – mondta a virág.
    – De hiszen nem kapálgatott!
    – Tudom – mondta a virág.
    – De hiszen rád se nézett!
    – Tudom – mondta a virág.
    – Aztán meg agyonöntözött.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Agyonkapált.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Sápadt lettél.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Csenevész lettél.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
    – Azért, mert szeretem – mondta a virág.
    – Miért szereted? – háborgott Aromo.
    – Csak – mondta a virág.
    Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
    – Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
    A virág meg azt mondta:
    – Hiszi a piszi.
    És olyan boldog volt, amilyen még soha.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Andrew Carnegie: Idézet

    „Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vanilla Sky: Idézet

    „És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gabriel García Márquez: Idézet

    „Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Vándor vagyok

    Az este éhes, elnyeli a fákat,
    A házakat, az utcát, a teret.
    Mint örömöt, ha elviszi a bánat,
    Rossz szándékot a lelkiismeret.

    A Hold pihen, nincs kedve felébredni,
    Az égre szór pár vaksi csillagot.
    Feje alatt felhőkből puha párna,
    Bezárkózik, nem nyit ablakot.

    Nekem sincs kedvem így maradni ébren,
    Vándor vagyok, hát itt is van helyem!

    • Egy tollpihe, ki utazik a széllel,
      Mindenhol otthon, – mégis idegen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár

    Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
    ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

    Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
    fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

    Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
    fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

    Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
    rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
    Csak védlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas Árpád: Dúdoló

    Havazás lennék, lengőn áldó,
    gyűrött arcokra, földre szálló,
    vigasztaló-nagy csöndes ének,
    lélegzete a mindenségnek.

    Havazás lennék, mintha volna
    kedvem és pénzem annyi hóra,
    mellyel ember ily hitvány bőrben
    havazhat egész esztendőben.

    Lassún, mint akit nem is kérnek,
    lennék Föld felett lengő ének,
    egy szál ingben is elringatnám,
    elmúlásommal sem ríkatnám.

    Lennék mindenség ingecskéje,
    öltözködnék a szegénységre,
    ne üssön át az éjszakákon
    vacogó lélek, fázó álom.

    Havazás lennék, lengőn áldó,
    gyűrött arcokra, földre szálló,
    csitítgató is ott, hol láz van.
    Méltóságos a pusztulásban.

    Forrás: Szeretem a verseket