https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Nagy István Attila: Utószó

    Rettenetes, ha a reménytelenség megköti az ember tetteit, gondolkodását, életösztöneit. Ilyenkor nem futja másra az erejéből, mint hogy egymás mellé teszi a lábait, ha egyáltalán útnak indul.

    De inkább a helyét keresi, mert hirtelen kiüresedett az élete, eltűnt, aminek – hol nagyobb, hol elgyengülő akarattal – nekifeszült. Arra törekedett, hogy átrendezze az elmúlt évtizedeket. Lehet még valami, ha ketten akarják.

    Mene, tekel, ufarsin – megmérettél és könnyűnek találtattál. Ezt mondja az ember legelőször magának. Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél.

    – Olyan, mint egy lila színű kavics, én pedig mostanában megszerettem az aranyat – mondtad.

    Nem ad hiába, aki úgy ad, hogy közben magának is örömöt szerez vele. Szép gondolat.

    – Elég lesz a halálig.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Shakespeare: XXXV. szonett

    Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van
    A rózsán, ezüst forrásban iszap;
    Nap s hold elé felhő és árny suhan,
    S rút rák él a bimbó selyme alatt.

    Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
    S így oldozom önkényed tetteit,
    S magam rontva vétkedet magyarázom,
    S túlzott mentéssel túlzom bűneid:

    Értelmezem érzékiségedet
    (Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
    Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
    Benne oly polgárháborúban áll,

    Hogy kényszerére keserű bajomnak
    Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Shakespeare: XXXVI. szonett

    Bizony, jobb, ha utunk most elszakad,
    Noha szerelmünk osztatlanul egy:
    Így a sok foltot, mely velem marad,
    Viselem majd magam, tenélküled.

    Két szívünk közös vágy, de életünkben
    Olyan választó bántalom is él,
    Melytől, bár nem csökkenti örömünket, nem
    Egy szép órát veszt a szent szenvedély.

    Nem illethet ezután a szavam,
    Mert szégyenem megszégyenítene,
    S hogy becsülsz, ne mutasd nyilvánosan,
    Mert megromlik neved becsülete:

    Nem, nem, ne tedd; mert szívem úgy szeret,
    Hogy, mint magad, enyém a jó híred.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heltai Jenő: Az én kutyám

    Van egy kutyám, közönséges fajta,
    Semmi úri, semmi szép nincs rajta,
    Farka lompos, tekintete mérges,
    Nem konyít az előkelőséghez.

    Nem tudom már, hogy kerültünk össze,
    Rossz sorsát az enyémhez kötözte,
    És azóta igaz szeretetben
    Együtt élünk boldogan mi ketten.

    Egy a mással megférünk mi szépen,
    Cigánylélek ő is, mint én éppen,
    Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,
    S gyűlöli a szájkosarat szintén.

    Éjjelente, amikor a hold süt,
    Elkószálunk az utcákon együtt,
    Én hallgatok, ő se ugat közbe,
    Nem is veszünk soha, soha össze.

    Mikor aztán ágyba dőlök reggel,
    Odasimul hozzám szeretettel,
    Szemembe néz, azt kérdezi aztán:
    „Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?”

    Kicsiny asztal magányos sarokban,
    Szőke szép lány arcképe van ottan,
    Szőke szép lány, édes tavasz-álom –
    Látod, kutyám, ez az ideálom!

    Rá se nézek, csak titokba néha,
    Nem kell neki a szegény poéta…
    De ez a tárgy elkoptatott, régi,
    Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?

    Továbbra is hadd szeressem lopva
    Azt a képet abba a sarokba,
    De annak a képnek az adója,
    Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?

    Már én, kutyám, megmaradok véled,
    Hiszen oly szép ez a cigányélet,
    Gyakorta bús, néha-néha víg is,
    Ugye, kutyám, megleszünk mi így is?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lucian Blaga: Idézet

    „Legmélyebb oka azoknak a lelkiállapotoknak van, amelyeknek látszólag semmi oka sincs.”

    Kategória: Bölcsességmorzsák

  • Parancs János: Önarckép, 1958

    Menetelnek a szentek a pokolba
    Vigyorognak a kövirózsák
    Eltévedt őzgida sírdogál
    Magányosan
    Az aranysárga erdőn

    Futkosnak a százlábúak a kihaltak városában
    Mézillatú bodza szagától
    Kókadtan heverésznek a kígyók
    A Tűzisten templom udvarán
    A holtak szájából kankalin virágzik
    Sárga kikerics nyílik a sokat látott szemekből
    Sietve menekül a dögevő is
    Fél inában vacogva

    Forrás: Lélektől lélekig

  • F. Schlegel: Idézet

    „Az emberi természet sajátsága, hogy túl kell emelkednie az emberi természeten.”

    Kategória: Bölcsességmorzsák

  • Móra Ferenc: Idézet

    „Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné!”

    Kategória: Bölcsességmorzsák

  • Juhász Gyula: Tanítónő a végeken

    Egy szürke és hervadt faluba láttam,
    A tót hegyek közt árván, csendesen,
    Verbéna fonnyadt kicsi ablakában,
    Szívében egy távoli szerelem.

    A büszke Pestről jött a bús határra,
    Egy zongora volt minden vágya itt,
    Egy álmodozó hangszer a szobába,
    Hogy játssza rajta Schumann dalait.

    Hogy játssza rajta eljátszott szerelmét
    És a szegény, kicsúfolt életét
    S hogy játsszon véle sok, bús, boldog emlék…

    Elvitt idő és elvitt messzeség,
    De sokszor gondolok rád, karcsú, szőke,
    Reménytelen, kedves Hamupipőke!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Idézetek

    „Minden fölösleges szóval el kell számolnunk egyszer. A kimondottakkal mások előtt, az elhallgatott szavakkal önmagunk előtt.”

    Taitosz

    Forrás: Lélektől lélekig